Vajon meddig érdemes fáradozni egy kapcsolat megmentésén? Feláldozhatod lelked épségét érte? Megéri kockáztatni?
Sok esetben azt mondhatjuk, hogy igen. Viszont nagyon ügyesnek kell lenned ahhoz, hogy ki tudd választani azokat az alkalmakat, amikor magadat kell az első helyre tenned. Kitűnő érzékkel kell rendelkezned ahhoz, hogy meglásd a másikban az esetleges lehetőséget vagy a kudarcot.

Én személy szerint kitartó embernek tartom magam, talán néha túlságosan is ragaszkodom az olyan dolgokhoz, amik már nem az enyémek. Csökönyösen bízok a szép emlékek erejében, s nem adom fel, akkor sem, ha már rég meg kellett volna tennem. Volt egy fiú, akihez egy boldog nap miatt ragaszkodtam igazán. Vagyis nem egy nap, de az volt a fordulópont, amikor már nem tudtam elengedni, nem tudtam magamat az első helyre tenni, s csalódtam. Az a nap csodálatos volt, igazán boldognak éreztem magam, szinte szárnyaltam. Nevettünk, s nem voltunk együtt, de külső szemlélő számára annak tűnhetett. Aztán vége lett a napnak, búcsúzott, s én nem fogtam fel, hogy nem csak aznapra búcsúzik. Eltűnt hetekre, s ha írtam neki, érdektelenül válaszolt, majd egyszer csak megint feltűnt. Bocsánatot kért, szánta-bánta bűnét, s én megkönnyebbülve bocsátottam meg neki. Az volt az első komolyabb hibám. Innentől tudta, hogy akárhányszor eltűnhet, én mindig várni fogom. Sokszor elhatároztam, hogy ez nem így lesz, de mindig kudarcot vallottam. Szerethet egy ember úgy is, hogy tudja árt magának? Árt a saját szíve nyugalmának? A válasz igen, az ember néha túlságosan is mazochista.
Ebben az esetben egy nagyobb kudarc billentheti ki az embert saját maga okozta rózsaszín ködből. Az én ártó kapcsolatomban éppen pár napja érkezett meg a felébredés okozta állapot. Egy barát azért van, hogy tudj kire támaszkodni, s kinek elsírni a bánatodat, nevetni, illetve bajban segítséget kérni. Nos ez az én „kapcsolatomban” soha nem valósult meg. Akárhányszor kértem segítséget mindig volt valami ürügy, valami kifogás. Viszont én mindig támogattam, s ott voltam számára, amikor kellett. Igaz, hogy sokat csalódtam, de szerettem őt, s megadtam neki az első helyet az életembe. Hiba volt. Hiszem, hogy mindig önmagadat kell az első helyre tenned, hiszen életünk feladata önmagunk megismerése. Nem mások kapcsolatai mentenek meg minket, hanem sokszor mi magunkat egyedül. Éppen ezért gondolkozz csak el! Te mindent megteszel magadért? Avagy ideje rendet rakni az életedben? Szórd csak ki belőle az érdekembereket, hiszen nincs szükséged rájuk. Csak akadályoznak, s még több feladattal látnak. Legyél okos, s bátor. Erre születtünk, s ezért vagyunk.

Végig gondolva van még egy ember, akinek nem tudok nemet mondani, akihez túlságosan is ragaszkodom, aki bánt, s szeret egyszerre. Sok ellenérv van ellene, de ott van az a dolog, hogy szeretem. Lehet nem illünk össze, mint egy pár, viszont barátként nagyszerűen működünk. Őt érdemes az életembe tartanom? Magam sem tudom a választ. Szerelmesekként rengeteget veszekedtünk, s csak úgy szikrázott a közöttünk lévő ellentét okozta energia. Barátként jók voltunk, mégis elkapkodtuk a váltást. Itt is a szép emlékekbe ragaszkodok, hiszen annyiszor segítettünk a másiknak. Megmentett, s megmentettem.

Ez a tipikus példája annak, hogy egy barátság mennyivel többet érhet, mint egy múlandó kapcsolat. Én azt tartom, hogy minden életszakasznak meg vannak a maga nagy dolgai, s ez alól „életünk szerelme” sem kivétel. Nem hiszek az örökké tartó szerelembe, de a szerelembe igen. Írásaimba mindig nagy becsben tartom, s az egekig magasztalom. Viszont a barátság más. Egy fokkal kevesebb, s több is. Nincsenek fölösleges kötöttségek, tudat alatt vagy hűséges a másikhoz, s nem azért, mert együtt vagytok, egy kapcsolatban.

 Vajon lehet barátságból szerelem, majd barátság megint? Örülnék neki, ha erre egy hatalmas igen lenne a válasz, de csak bizonytalanul tudom kinyögni, hogy talán. Bízok benne, s ez a bizalom erős. Ha felforgatunk mindent megint, akkor vissza lehet alakítani,nem?

Véleményem szerint, ha szeretsz valakit, akkor mindent meg kell próbálnod. Maximum, ha belebuksz,akkor te nyugodtan alhatsz, hiszen megtettél mindent.
Azonban egy kapcsolathoz kettő ember kell, mindenfajta kapcsolathoz. Nem akaszkodhatsz rá, s nem várhatod el tőle, hogy úgy ugorjon, ahogy te fütyülsz. Kemény kompromisszumok kellenek, s engedmények. Nem rendelheted alá magadat teljesen, de engedned kell.

Összegezve, tudom, hogy nagyon nehéz felismerni egy ártó kapcsolatot, de néha szelektálnod kell. Zárj be egy ajtót, s száz másik fog kitárulni előtted.
Az élet csodás, hidd el hát te is ezt!